Kivásároltuk a német nagybefektetőt

A Pohlmann család magyarországi beruházási szándéka az érdekvédelmi szervezetek és a szaktárca közreműködésével 2000-ben egyszer már meghiúsult.

A Duna Tojás Kft.-ként bejegyzett vállalkozás engedélykérelmével kapcsolatban az elsőfokú hatósághoz összesen öt fellebbezés érkezett. Az ötből három illetékességét elfogadták, az abban foglaltaknak helyt adtak, és új eljárás megindítására kötelezték a kérelmezőt.

Eközben a Farm Tojás Kft. és a Magyar Tojás Kft. egy alapos információgyűjtést követően úgy döntött, hogy a jogszabályok adta kereteken belül lépéseket tesz, a mielőbbi megoldás érdekében.

ÖSSZESEN 2,25 MILLIÓ TOJÓTYÚK SZEREPELT A TERVBEN!

Dr. Kertész Tamás, a Farm Tojás Kft. ügyvezető igazgatója:

-Egy ekkora tojástermelő kapacitás alapjaiban rázta volna meg és alakította volna át a magyar tojástermelői szektort. Ma Magyarországon valamivel több, mint négymillió tojótyúk van nagyüzemi termelésben, ami jelenleg a hazai tojásfogyasztás 75-80%-át elégíti ki. Ha az első információk szerinti, kilencszázezres állomány megjelent volna a termelői palettán, már az is jelentős túltermelést eredményezett volna a piacon. Első körben a kis- és középvállalkozások mentek volna tönkre, de a nagyobb termelők likviditása is veszélybe került volna.

Hosszú évek óta közös cél, hogy tervezhető és kiszámítható legyen a tyúktartás, illetve annak gazdaságossága biztosítva legyen. Ez az alapja a belföldi termelés növekedésének, az import csökkentésének, és ezáltal a hazai ellátási szint növelésének. Mindannyiunkat meglepett, amikor hosszas információgyűjtést követően kiderült, Mikosszéplakon kívül még két másik telepet kívántak létrehozni: Mezőörsön egy 450 ezres, Kenyeriben szintén egy 900 ezres került volna megépítésre. Összesen tehát 2 millió 250 ezer tojótyúkkal terveztek, ami tehát több mint fele Magyarország jelenlegi nagyüzemi tojótyúk-állományának!

Minden jel arra utal, Pohlmann úr magyarországi stratégiájának eleve része lehetett, hogy a beruházás tényleges nagyságrendjéről az érintettek lehetőleg minél később értesüljenek. Úgy éreztük, komolyan kell venni ezt a veszélyt, és meg kell tenni a szükséges lépéseket. Stratégiai cél, hogy a magyar piacok továbbra is a magyar gazdák kezében maradjanak, és így a magyar fogyasztókat a magyar termelők tudják ellátni jó minőségű, helyben megtermelt étkezési tojással. Azon kívül, hogy érdekképviseleti és más szakmai fórumokon, valamint a médiában hallattuk a hangunkat, egyebek mellett a fellebbezést benyújtókat is segítettük: szakmai tanulmányokat, és környezettanulmányokat készítettünk, illetve készíttettünk. Pontos számításokkal igazoltuk például, hogy a trágyaelhelyezés a beruházó által benyújtott engedélyezési dokumentumokban foglaltakkal nincs összhangban, termelőtevékenysége az ott élők számára és a környező ökoszisztémára egyaránt veszélyt jelent. Emellett jogi segítséget is nyújtottunk a fellebbezőknek, az ügy esetleges későbbi szakaszára vonatkozóan. Mindeközben hosszas tárgyalásokat követően sikerült kivásárolnunk a fő telephelynek számító területet Mikosszéplak községben, majd ezt követően a teljes Duna Tojás Kft.-t, a másik, a Vas megyei Kenyeriben lévő telephellyel együtt. A Mezőörsön - a korábban Bábolna-tulajdonban lévő, Babilónia elnevezésű telephelyen - tervezett beruházás már korábban megrekedt. Így a giga beruházások nem fognak megvalósulni.

BELSŐ SEGÍTSÉGET IS KAPHATOTT A NÉMET BEFEKTETŐ

Páva Zoltán, a Magyar Tojás Kft. ügyvezetője szintén többhónapos munkát fektetett a Pohlmann-beruházás részleteinek felgöngyölítésébe:

-Meggyőződésem, hogy soka nem értesültek a tervezett nagyberuházásról. Akik tudtak is róla, azok egy része nem érzékelte annak súlyát, részint pedig abban bízott, hogy az érdekvédelmi szervezetek és a szaktárca majd megoldást talál mindannyiunk problémájára. Óriási veszélyt sikerült most elhárítani. Ráadásul ez a külföldi befektető által megtermelt étkezési tojás magyar tojásként jelent volna meg a hazai piacon és olyan mennyiségű tyúktrágyát termelt volna, amely óriási környezetszennyezést jelentett volna a térségben.

Kiemelt figyelemmel követtük a beruházással kapcsolatos fejleményeket. Saját információgyűjtést is végeztünk, aminek eredményeként vélelmezhető, hogy Pohlmann úr nem szerette volna, ha a beruházás teljes volumene idejekorán ismertté válik a magyar tojástermelők előtt. Arra vonatkozóan is rendelkezünk információval, hogy a kétmillió kétszázötvenezres állománynagyságról a hazai tojásszektoron belül egyeseknek tudomásuk volt, de a személyes és a hónapokon át zajló szövetségi megbeszélések alkalmával, amikor a beruházás szóba került, ők is csak kilencszázezer tojótyúkról beszéltek. Nyilvánvalóan olyan vállalkozóról, illetve vállalkozókról van szó, akinek vagy akiknek gazdasági érdeke fűződött a német üzletember magyarországi befektetésének sikeréhez, az összességében több mint kétmilliós tyúklétszámú három telep létrehozásához.

Import vagy hazai?

Dr. Kertész Tamás:

-Évek óta folyamatos támadás éri a hazai fogyasztói igényeket időszakosan részben import tojásból kielégítő termelő-kereskedő vállalkozásokat. Mindannyiunk érdeke és célja, hogy az áruházláncok szezonálisan jelentkező, kiemelkedően magas megrendelés-állományát elsősorban hazai termelésű étkezési tojásból fedezzük. A rendelkezésre álló, legfrissebb statisztikai adatok szerint a magyar tojásimport az elmúlt időszakban 36%-kal csökkent, jelenleg nagyságrendileg mindössze 300 millió darabra lehet becsülni, éves szinten. Jó irányban haladunk tehát a teljes önellátás felé. Azért tartom fontosnak a stabil és kiszámítható árakat, hogy a gazdák termelési kedve, motivációja fenntartható legyen, ezáltal a hazai termelés tovább tudjon növekedni.

Mindaddig azonban, amíg az éves tojásfogyasztás nem lesz kiegyenlítettebb, amíg a húsvéti és az év végi csúcsidőszakon kívül jelentősen visszaesik a kereslet, a megtermelt étkezési tojás értékesíthetőségét az esztendő nagyobb részében ez a mérsékeltebb fogyasztás fogja meghatározni. A felelősen gazdálkodó vállalkozásoknak ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, a betelepítéseket alapvetően a stabil kereslethez kell igazítanunk. Ellenkező esetben időszakos túltermelés jelentkezne, eladhatatlan készleteink halmozódnának fel, illetve csak önköltség alatt tudnánk értékesíteni.